Rövid történeti áttekintés

A gyógynövények gyűjtésének vagy termesztésének hagyománya, azok felhasználása és hatásuk megfigyelése az emberi civilizáció kezdeteiben gyökerezik. Minden korban és kultúrkörben igyekeztek betegségeket gyógyítani a természet eszközeivel.

Nemcsak a természeti népek sámánjai és varázslói, hanem az ókor orvosai is a természetet tanulmányozták, különösen az állatvilágot, és tapasztalataikat alkalmazták a beteg embereken.A népvándorlás korában, amikor a germánok idegen országokat fosztogattak, és tomboltak a pestisjárványok (6-8.század), végképp összeomlott a Földközi-tenger vidékének fejlett ókori kultúrája.

Ebben a korszakban jött létre a kolostori gyógyászat. A lélekről és a testről való gondoskodás vált a kolostorbeli gondolkodás és élet központi céljává.A kolostori gyógyászat a 10-11.században indult hanyatlásnak, korszakát az ún. skolasztikus orvostudomány követte, amelyet önálló szakként oktattak az orvosi egyetemeken. Az orvosi kutatóintézetek sikerével és hírével együtt a kolostorok fokozatosan elvesztették uralkodó helyzetüket az orvostudomány területén.

A reneszánsz idején, a középkor végén és az újkor küszöbén (13-14.század) a kolostorok fokozatosan megszüntették hagyományos orvosi „szolgáltatásukat”.Végül a barokk korban újabb csúcsponthoz érkezett a kolostori gyógyító kultúra, amely a szerzetesek és apácák újfajta tudományos és orvosi elkötelezettségéhez vezetett. Bár az orvosi ismeretek folyamatosan gyarapodtak, a népesség egészsége mégis romlott.

Elterjedt a pestis, egyre jelentősebbé vált a vegyszerek használata, például az higanyé és az arzéné, míg a gyógynövények alkalmazása háttérbe szorult. Az ókori és középkori szerzők művei is valamiféle reneszánszot éltek meg, amikor Gutenberg a 15. században feltalálta a könyvnyomtatást. A füveskönyvek hozzáférhetővé váltak.

 A szerzetesek misszionáriusként vitték át az európai ismereteket az újonnan fölfedezett földrészekre, majd pedig addig ismeretlen gyógynövényekkel és felhasználási módokkal tértek meg az Újvilágból.

A gyógynövénytermesztés és a kolostori praktikák olyan fantasztikus virágzásnak indultak, hogy még a 18. században is a szerzetesek szükségletein felül az egész környéket is ellátták.

A 17-18.században a kolostorok új virágkorukat élték, ami az orvostudomány, mindenekelőtt pedig a gyógyszerészet fejlődése szempontjából igen fontos volt. A kolostorok nagy mennyiségben kezdtek el növényi gyógyszereket előállítani és szállítani, s ezzel valójában a gyógyszeripar megteremtőinek számítanak. Még a második világháború idején is felírt gyógyszerek 90%-a növényi eredetű volt.

Csak a farmakokémia fejlődése szorította ki a gyógynövények alkalmazását és az ehhez kapcsolódó tudást. Néhány gyógyszerbotrány (pl. Contergan) és bizonyos baktériumtörzsek hihetetlenül gyorsan kifejlődő rezisztenciája az antibiotikumokkal szemben azonban az utóbbi időben újra felkeltette a figyelmet a gyógynövények iránt.

Napjainkban egyre csökken a hagyományos orvostudományba vetett bizalom, a természetgyógyászat pedig, melyet gyakran szelíd orvoslásnak tekintenek, ismét kezdi visszahódítani méltó helyét.

 A gyógyszerek a jobbak, hatékonyabbak vagy a gyógynövények?

A gyógynövények hatóanyagai gyógyíthatnak vagy megbetegíthetnek. Ez a betegségen, az adagoláson és a hatóanyag iránti érzékenységen múlik, amely mindenkinél más és más.

Sokan azt hiszik, hogy a természetes hatóanyagok kevésbé ártalmasak, mint a szintetikusak, de ez félreértés. Némely növény olyan erőteljes méreganyagot tartalmaz, hogy már kis mennyiség bevétele is halálos lehet. Előfordulnak végzetes mérgezések vagy gyógynövények fogyasztásából eredő, megbetegedések is.

A különböző gyógyászatok képviselői között nagy az ellentét: az egyik oldalon a „gonosz” orvostudomány áll, mely a páciensek számára állandóan mellékhatásoktól hemzsegő vegyi anyagokat ír fel, a másik oldalon a természetgyógyászok kíméletes gyógyítói állnak, akik kizárólag természetes eljárást vagy növényi szereket alkalmaznak. Ez azonban a XXI. században már nem ilyen egyszerű.

Az orvostudomány számtalan ismert gyógyszere növényi eredetű (pl. az aszpirin hatóanyaga az acetil-szalicilsav, a fűzfakéreg alkotórészéből származik; az antibiotikumok többsége különböző gombákból származik stb.).

Az ipari előállítás során a növényi hatóanyagokat már régen nem a növényekből vonják ki aprólékos, fáradságos munkával, hanem majdnem teljesen szintetikusan állítják elő. Ez a sokszor a „természetes orvosság” címszó alatt eladott növényi készítményekkel is így van. Valójában a két oldal között nem olyan nagy az ellentét, mert mindkettő számára a példakép a természet.

Nem lehet elvitatni az antibiotikumok, vagy más életmentő gyógykészítmények fontosságát, ám sok kevésbé súlyos betegségre (de még az igen súlyosakra is) megtalálható a gyógyír a természet patikájában.

Személyes álláspontom az, hogy a gyógynövények nem csodaszerek, de jól alkalmazhatóak a betegségek megelőzésében és kezelésében.

Téves az az álláspont, hogy a gyógynövények a kémiai szerekhez képest gyenge hatásúak, súlyos betegségek kezelésére nem alkalmasak. A legsúlyosabb betegségek, még a rák gyógyítására is igénybe vehetők nagy hatásfokú gyógynövények, vagy gyógynövénykészítmények, gyógynövénykivonatok.

Nagyon gyakran azért hatástalan a gyógynövénykúra, mert túlságosan rövid ideig folytatják, holott alapelv, hogy a súlyos és idült betegségek gyógynövénykúráit hónapokig, de legalább 3 hónapig kell folytatni. Ezt követően rövidebb szünet után ismételt kúrákat kell kezdeni.

Másik alapelv, hogy ne várjunk pusztán a gyógynövénykúrától – bármilyen hatásosak is – átütő sikert, mert hiszen komplex természetes gyógymód kúrára és életmód-változtatásra van szükségünk gyógyulásunk érdekében.

A gyógyszerek vagy a gyógynövények hatnak gyorsabban?

Az emberek nagy része gondolkodás nélkül nyúl a gyógyszeres szekrényéhez, amint pl. egy kis torokfájása is van, ami nem meglepő, hiszen a XXI. században az embereknek már nincs ideje a fájdalomra.

 

Ha valaki elvesztette az egészségét, arra törekszik, hogy minél hamarabb helyreállítsa. A lényeg az, hogy gyorsan elmúljon. Intenzív életünkbe nehezen fér bele az odafigyelés. Ha mégis marad egy kis szabadidőnk, a legritkább esetben fordítjuk önmagunk testi, lelki, szellemi karbantartására.

A betegek panaszaikat gyógyszerekkel tudják a leggyorsabban enyhíteni, hiszen a modern gyógyszerek a betegségek tüneteit veszik célba, és ezeket gyorsan és hatékonyan meg is szüntetik. Ezzel összevetve úgy tűnhet, hogy a gyógynövények többsége nem hatásos, aminek az az oka, hogy a gyógynövényes kezelés az esetek többségében „szelídebb”, eredménye lassabban mutatkozik meg, fokozatosan jelentkezik, befolyásolja hatásukat a probléma komolysága és tartóssága is.

Lényeg az, hogy segíti a szervezetet, hogy egy lassú, természetes folyamatban meggyógyítsa önmagát. Gyógynövény-kezelést alkalmazva a szervezet megerősödik, az egyén pedig időt nyer arra, hogy megismerje azokat a főbb tényezőket, amelyek betegségeinek kialakulásához vezettek, és lehetővé teszi, hogy a betegség újbóli jelentkezését megelőzze. A gyors és erőteljes hatású modern gyógyszerekkel elért sikerek felszínesek is lehetnek, a betegség kiújulhat.